RÓLAM

Berkes Tímea vagyok, egészségpszichológiára szakosodtam még annak idején pszichológushallgatóként; később a doktori disszertációmat is a szívinfarktuson vagy szívkoszorúér-műtéten átesettekről írtam.

Az ELTE oktatójaként eltöltött több mint tíz év során ez a téma háttérbe szorult, azóta azonban írtam egy könyvet, aminek az a célja, hogy a szívkoszorúér-problémával élőket segítse abban, hogy ismét teljes életet tudjanak élni.A könyv első verziója 2022-ben jelent meg; a mostani második kiadás jelentősen átdolgozott formában elérhető most a közönség számára. A könyv angol változatán most dolgozom.

Azért tartom ezt a témát fontosnak, mert azt gondolom, hogy a szívbetegek (és a családjuk, a szeretteik) nagyon sokat szenvednek, és ennek a szenvedésnek egy részét meg lehetne előzni, más részét pedig hatékonyan lehetne csökkenteni.

Személyesen is érintett vagyok ebben a témában: édesapám szívbillentyű-problémával született; az 1950-es években operálták Budapesten. Az orvosok azt mondták, hogy körülbelül 40 éves koráig fog élni. A harmincas éveiben több szívinfarktusa is volt. Akkor én tizenéves voltam, és nagyon nehéz volt aput ilyen betegnek látni. Végül 64 éves korában halt meg – szerencsére az orvosok is tévednek időnként. De apu egész életében szívbetegnek tartotta magát.

És ez is olyasmi, amit sokan tapasztalnak: az identitásuk részévé válik, hogy ők szívbetegek. És ezen is lehetne változtatni: attól, hogy a szíve nem teljesen egészséges valakinek, még tud teljes életet élni. Tud élményeket szerezni, kapcsolódni a szeretteihez, tudja élvezni az életét – ha a szívbetegség ténye nem árnyékolja be az élet többi részét.